„Királylányok messzi földről” - Katalónia és Magyarország a középkorban

 

A Magyar Nemzeti Múzeumban 2009. szeptember 5-től november 29-ig látható „Királylányok messzi földről - Magyarország és Katalónia a középkorban" című koprodukciós kiállítás a középkori katalán - magyar kapcsolatokat mutatja be, kiemelve a kor hadjáratait, a szentjeit és a dinasztikus házasságokat, melyek révén jelentős hangsúlyt kapnak a hatalom árnyékába száműzött női életutak.

A kiállítást ünnepélyes keretek között a Nemzeti Múzeum dísztermében nyitották meg. Kovács Tibor a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója köszöntötte a vendégeket, majd Sólyom László a Magyar Köztársaság elnökének megnyitó beszédét hallhattuk. Hiller István oktatási kulturális miniszter, valamint a Katalán Generalitat részéről José Montilla elnök és Joan Manuel Tresseras kulturális miniszter röviden üdvözölte és értékelte a kapcsolatok ilyen irányú felvételét, felelevenítve a nagy sikerű barcelonai kiállítást, melyre a későbbiekben visszatérek. A köszöntők között kellemes katalán zenei, tánc és a kort idéző irodalmi összeállításokban gyönyörködhetett a nagyszámú közönség.

 

A Barcelonában 2009. május 7 - augusztus 2. között megrendezett, nagy sikert aratott kiállítás, mely minden eddigi látogatórekordot megdöntött, Budapesten is kiemelt érdeklődésre tarthat számot. Magyarország és a nyugati Mediterráneum között napjainkig ritkák és esetlegesek a kapcsolatok. A két térség népei egymás múltjáról, jelenéről, kultúrájáról rendkívül keveset tudnak, annak ellenére, hogy jelenleg ugyanazon közös európai politikai és kulturális egység tagjai. Nyilván ezért merült fel az utóbbi évek során, állami vezetők találkozói és tárgyalásai alkalmával, hogy ezen a helyzeten változtatni kell.

Az elmúlt évek tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a jól előkészített és megszervezett kulturális események, esetleg évadok (angol, francia, olasz, belga stb.) felkeltik a fogadó ország polgárainak és üzletembereinek érdeklődését a bemutatkozó ország iránt. Ennek fényében különösen fontos a katalán-magyar közös program, hiszen Katalónia az Európai Unió egyik legfejlettebb területe.

A két nép ezer esztendős kapcsolatainak bemutatása leginkább egy reprezentatív kiállítás keretei között, s az ahhoz kapcsolódó programok révén valósítható meg. A közös kiállítás megrendezéséről a Katalán Autonóm Közösség Kulturális Minisztériuma és a Magyar Köztársaság kulturális kormányzata 2005. május 20-án szándéknyilatkozatot, 2006. április 7-én pedig együttműködési megállapodást írt alá. A 2009-ben megvalósított kiállítások házigazdája és felelős szervezője Barcelonában a Katalán Történeti Múzeum, Budapesten pedig a Magyar Nemzeti Múzeum.

Az előkészületeket ezen intézmények főigazgatói, illetve az általuk megbízott főkurátorok irányították, a kulturális kormányzatok pedig felügyelik és finanszírozzák, mintegy 800ezer euró értékben. A kiállítás megrendezésének költségeit a felek egyenlő arányban (50-50%) viselik.  A műtárgyak teljes biztosítási értéke közel 100millió euró. A legnagyobb katalán uralkodó, I. (Hódító) Jakab születésének 800. évfordulóját ünnepelték 2008-ban Katalóniában. A kiállítás megrendezésének ötletét eredetileg ez az évforduló adta. Mindkét intézményben létrehoztak egy-egy munkacsoportot, melyek a szakmai kérdések kidolgozására és megoldására hivatottak. E munkacsoportok részletes, fél éves terminusokra lebontott munkatervek alapján dolgoztak. Tevékenységüket egymással folyamatosan egyeztették, s egy-egy munkafázis végén munkájukat egységesítették.

A két tárlaton kiemelkedő műtárgyak és modern multimédiás eszközök felhasználásával mutatjuk be a két ország létrejöttét, a köztük fennállott - többnyire dinasztikus - kapcsolatokat, valamint azokat a főbb sajátosságokat, amelyek a két nép gazdaságát, társadalmát, kultúráját jellemezték. Mindez segíthet a mai kor emberének eligazodnia abban, hogy megértse: E két, egymástól távoli terület népei nagyjából ugyanabban az időben miféle alapokról indulva, milyen változásokon keresztül jutottak el a mai valóságig?

A barcelonai és a budapesti kiállításokon 8 ország 38 kulturális intézményének 303 műtárgya kerül bemutatásra, azonban a két helyszínen megtekinthető anyag összetételében eltéréseket mutat. Ennek egyik oka, hogy a pergamenből készült műtárgyak esetében a nemzetközi szabályozás szerint ugyanazt a műtárgyat 3 éven belül 4 hónapnál hosszabb időtartamra nem lehet kiállítani.

Így a szakemberek a rendezés során azt az elvet követték, hogy a kérdéses tárgyakat azonos kvalitású anyagokkal helyettesítik: pl. míg Barcelonában Aragóniai Beatrix végrendeletét tekinthette meg a nagyközönség, addig Budapesten Beatrix és Mátyás házassági szerződése kerül bemutatásra. A hazai megnyitóra olyan különlegesség is érkezett, mint a Veszprémvölgyi Apácamonostor 900 éves kiváltságlevele, mely most először hagyja el a Magyar Országos Levéltár falait (az 1009-es eredeti 1109-es Könyves Kálmán általi átírása).

Az előkészületek során végzett műhelymunka időnként meglepő újdonságokat is eredményezett. Pl.: Nemcsak az érdeklődő nagyközönség, de a korszak magyar kutatóinak zöme is úgy tudta, hogy Hunyadi Mátyás király (1458-1490) felesége, Aragóniai Beatrix Nápolyban lelt végső nyughelyre. Korabeli feljegyzések nyomán azonban nyilvánvalóvá vált, hogy 1671-ben nemcsak nagyapja, Nagylelkű Alfonz, hanem Beatrix földi maradványait is a katalóniai Poblet monostorának templomába, az Aragóniai-ház királyi temetkezési helyére szállították. A XIX. század elején a monostor pusztításnak esett áldozatul, az ott nyugvók szétszórt és összekeveredett csontjai, így Beatrixéi is, nagyrészt azonosíthatatlanul 1952-ben kerültek vissza a templomba, a helyreállított királyi síremlék mellé.

A kiállítás a két ország érintkezési pontjait mutatja be, hogy melyek ezek arra idézném Dr. Révész László főkurátor mindenre kiterjedő tájékoztatását:

„A katalán és a magyar terület, társadalom és kultúra bemutatása: két, egymástól eltérő földrajzi, kulturális és történelmi tényező, mely jelenleg az egyazon közös európai politikai és kulturális térségen osztozik. Ez a tér alkotja a kiállítás bevezető részét, mely alapot nyújt a látogató közönségnek a két ország megértéséhez.

1. EZER ÉVVEL EZELŐTT

Az első kiállítási tér a látogatókat a X. század utolsó évtizedeibe és a XI. század közepére kalauzolja, amikor létrejött a magyar királyság és a katalán grófságok függetlenné váltak a karoling monarchiától. Az időbeli egybeesés ellenére, a két terület politikai, társadalmi és kulturális identitása két egymástól teljesen eltérő folyamaton keresztül alakult ki. Éppen ezek azok a sajátosságok, melyekre a kiállítás gondolatmenete összpontosítani kíván.

A magyar törzsek évezredes vándorlásának befejeződése, Kárpát-medence végleges elfoglalása a IX. század végén történt. E tény, majd a kalandozó hadjáratok megszűnése jelentették azt az alapot, melyre később a keresztény magyar királyság épült. Az államalapítás egy hosszú és több tényezőt felölelő folyamat volt, melynek egyik állomásaként Szent István 1000-ben királyi koronát kapott II. Szilveszter pápa közreműködésével. Néhány évvel ezt megelőzően, 985-ben, Barcelona grófja, II. Borrel megszabadult a karoling monarchiához fűződő kötődéseitől és elindult a katalán határgrófságok politikai függetlenségének útján.

A Karoling Birodalom és az al-Andalus közötti határterületet alkotó, a keleti és a nyugati világ közötti kulturális kölcsönhatások által egyaránt érintett katalán grófságok a barcelonai grófi dinasztia felülkerekedésével és vezetésével a XI. század során megteremtették és megszilárdították identitásukat. Ennek az identitásnak az alapját a társadalom teljes mértékű feudalizálódása, illetve a muzulmán Hispániával szembeni területi terjeszkedésre való törekvés adta meg.

942. évi magyar hadjárat Katalóniában. Abu Marwan ibn Hayyan 11. századi történettudós, a kordobai kalifa hivatalnoka tudósít e hadjáratról. Művét az elmúlt évtizedekben fedezték fel és tették közzé a spanyol kutatók: P. Chalmeta, F. Corriente, M. Subh. A hadjárat főként katalán területeket érintett Barcelonától északra, és Lerida ostromával fejeződött be. E munka rendkívül jelentős forrás a korai magyar történet szempontjából, mert megőrizte a 10. század közepe magyar vezetőinek a nevét is.

Végezetül ez a kiállítási egység külön teret szán Gerbert d'Aurillac, azaz II. Szilveszter pápa alakjának, aki úgy a Szent Istváni Magyarország alapításának, mint a grófi Katalónia kulturális ragyogásának is tanúja és kivételes főszereplője volt. . Gerbert ifjúként Vic-ben és Ripoll-ban tanult, pápaként pedig koronát küldött az első magyar király, Szent István számára.

2. MESSZI FÖLDRE UTAZÓK

A XII. század második felében megnőtt a barcelonai grófi dinasztia nemzetközi politikai súlya, mely lehetővé tette, hogy kiszélesítse kapcsolatait, és ezáltal a magyar királyság szintjére emelkedjen, mely a korabeli két legnagyobb birodalom - a Német-Római Császárság és a Bizánci Birodalom - között elterülő erős állam volt. Ettől kezdve a katalán királyok házasságpolitikája már nemcsak a területi terjeszkedést (ezt a házasságpolitikát már a IX. századtól kezdve alkalmazták Occitániában), vagy a szomszédos államokkal való politikai egyensúly megteremtését célozta meg. Arra is törekedett, hogy szert tegyen arra a tekintélyre és megbecsülésre, melyet a távoli, nagy fontosságú uralkodó családokkal való házasságkötés jelentett.

Ez a második nagy kiállítási tér alkotja a kiállítás legfontosabb, konceptuális részét. Célja a katalán-magyar történelmi kapcsolatok bemutatása a középkor derekán (XII-XIII. század), amikor is a két országot összekötő politikai szálak a legerősebbek voltak. A téma vezérfonalát a két királyság között szövődő dinasztikus kapcsolatok alkotják, melyek két, különösen erős és életképes, rendkívüli területi és politikai terjeszkedést mutató királyság meglétéről tanúskodnak. A kiállítás ezen része különös figyelmet fordít Imre király és Aragóniai Konstancia, valamint I. Jakab és Árpád-házi Jolánta házasságára.

Nem egészen ötven év alatt a barcelonai grófi dinasztia és az Árpád-ház kétszer is házassági kapcsolatba került. Történetünk két közös szereplőjén, Aragóniai Konstancián és Árpád-házi Jolántán keresztül szeretnénk a közönséghez közelebb hozni a korabeli katalán és magyar társadalmat: szülőföldjüket, ahonnan útra keltek, és ahol apjuk, I. Alfonz és II. András királyok uralkodtak, valamint férjük, Imre és I. Jakab országát, ahová megérkeztek. Az a tény, hogy Konstancia, de főként Jolánta életútja egybeesik Katalónia és Magyarország középkori történelmének legmozgalmasabb, változásokkal teli időszakával, lehetővé teszi, hogy különösen intenzív módon közelítsük meg mindkét ország alapvető arculatát úgy politikai, mint társadalmi, gazdasági és kulturális szemszögből is.

A FelfedezőlapA FelfedezőlapImre király és Aragóniai Constancia hercegnő házassága, (1198-1200) Az infánsnő kíséretében Magyarországra érkezett katalán nemesek leszármazottai a Fraknói és a Nagymartoni családok. A királyi pár gyermeke volt III. László (1204-1205) magyar király. A Nagymartoni család őse, Simon comes irányította a főváros, Esztergom sikeres védelmét 1241-ben, a tatárok támadása idején. Feltevések szerint az ország előkelőinek jelölésére szolgáló 'báró' (barones) szó a XIII. sz. elején aragon közvetítéssel jelent meg és terjedt el Magyarországon. Ugyancsak aragon hatás érvényesülhetett az Aranybulla kiadásában is. Később a visszahatás is érvényesült, ugyanis az Aranybulla több ponton rokonságba hozható az 1278-as aragon kiváltságlevéllel (Privilegium Unionis) A heraldikai kutatások szerint Imre és II. András (1205-1235) királyok címerében aragon hatásra jelent meg a hétszer vágott vörös-ezüst mező, az Árpád-sáv.

Magyarországi Jolánta (II. András lánya) és I. Jakab király házassága. (1235) Ennek kapcsán kísérlet történt arra, hogy összekössék a Provance-tól Valenciáig terjedő aragon-katalán hatalmi centrumot II. András törekvéseivel. A magyar uralkodó szeme előtt ugyanis egy Antiochiától Magyarországig terjedő területen létrehozandó birodalomra célja lebegett. E célt szolgálta az általa vezetett 5. keresztes háború. A Jolánta kíséretében érkező magyar nemesek és leszármazottaik betagozódtak az aragon-katalán arisztokráciába. Emlékezetükről a korabeli oklevelek vallanak.

A KIRÁLYI HÁZ SZENTSÉGE

Árpád-házi Szent Erzsébettel (1207-1230) a ferences lelki forradalom eljutott Európa palotáiba is. Erzsébet, Jolánta féltestvére és Thüringia őrgrófjának a felesége, szakított a női szentség uralkodó modelljével, amely a szüzességet helyezte előtérbe. Feleségként és anyaként szállt szembe férje családjával, akik korlátozni akarták a szegények segítésében. Ez a példa vonzotta a nemesi és a királyi családok asszonyait.

Természetesen, elsősorban az Árpád-ház nőtagjai követték legnagyobb számban és legnagyobb meggyőződéssel az új modellt, de Jolánta révén katalán földön, sőt gyermekei révén egész Hispániában is hatott. Erzsébetet a dinasztia szentjének tekintették, és néhány hercegkisasszony „Szent Erzsébet leányaként" élte életét.

4. KIRÁLYI LÁTOGATÁS

A nikápolyi csatavesztés már megmutatta, hogy a Magyar Királyság számára az ottomán hódítás komoly veszélyt jelent. A pápaság avignoni fogsága, majd az 1378-ban bekövetkezett nagy nyugati egyházszakadás óta súlyos helyzetben lévő katolikus egyház reformja, az eretnekségnek tekintett hitbeli kérdések rendezése és nem utolsó sorban az egyházszakadás megszüntetése érdekében 1414-ben összeült konstanzi zsinat csak ez utóbbi esetében tudta maradéktalanul teljesíteni feladatát. Ebben az akkorra már római királlyá választott Luxemburgi Zsigmond magyar király múlhatatlan érdemeket szerzett a katalóniai Perpignanba tett utazásával.

Zsigmond megnyerő külsejét és jó beszédkészségét a tárgyalóasztal mellett sikerrel használta ki. Az utazások, tárgyalások sikerét pompás ünnepségek, felvonulások és lakomák segítették. Ugyancsak a megegyezést volt hívatva elősegíteni a rendjelvények kölcsönös adományozása: 1415 őszén Zsigmond és kísérete az aragóniai Kannarend, 1416-ban Ferdinánd, fiai és 30 aragon nemes a Zsigmond által alapított Sárkányrend jelvényét kapta Zsigmond tárgyalásai mindazonáltal csupán „félsikerrel" zárultak 1416 decemberében. Benedek nem mondott le, de Ferdinánd pártfogását nem élvezhette többé.

5. ARAGÓNIAI BEATRIX

1476-ban tartották meg Hunyadi Mátyás magyar király és Aragóniai Beatrix, a nápolyi trónt apjától, V. Alfonztól öröklő Aragóniai I. Ferdinánd (1458-1494) lányának esküvőjét. A katalán és a magyar dinasztia közötti utolsó találkozás a középkor alkonyán jött létre, olyan pillanatban, amikor Európában mélyreható változások mentek végbe. Ezen a harmadik frigyen keresztül szeretnénk bemutatni a két országban a XIII. század óta végbement változásokat.

Aragóniai Beatrix úgy érkezett meg Magyarországra, hogy valószínűleg sohasem járt Katalóniában. Nagyapja, V. Alfonz uralma alá vonta a Földközi-tenger nyugati medencéjének terjedelmes részét, melynek következtében az Aragón Korona a XV. századi Európa egyik legnagyobb hatalmává vált. A Fejedelemség súlyos anyagi válságával ellentétben, V. Alfonz nápolyi udvara a legelső humanista központok egyike volt. V. Alfonz 1457-ben törvényes utód nélkül halt meg, ezért birtokait az Aragón Koronát öröklő testvére, II. János, és a Nápolyi királyságot öröklő törvénytelen fia, Ferdinánd között osztotta fel.

A XIV. század második felétől az Európa keleti határait folyvást fenyegető oszmán terjeszkedés elleni harcokban kiemelkedő hadvezér, Hunyadi János magyarországi kormányzó fiát, Hunyadi Mátyást (1464-1490) az arisztokrácia választotta királlyá. Uralkodása a pénzügyi és közigazgatási reformok révén központosított tekintélyuralmi monarchia kezdetét jelentette. Korának egyik legerősebb hadserege élén Nyugat felé terjeszkedő külpolitikát folytatott, melynek végső célja a császári trón megszerzése volt. Politikáját keleti irányban a török támadások elleni védekezés jellemezte. Reneszánsz udvarában a művészeteket állampolitikai szintre emelte. Mátyás, mint mecénás nagyszerű szervezési tevékenységet fejtett ki, melyre példa a budai, visegrádi, pozsonyi és székesfehérvári királyi udvarok kiépítése, átépítése, kulturális intézmények létrehozása, továbbá művészek és humanisták Magyarországra hívása.  Felesége, Aragóniai Beatrix megérkezése hozzájárult e pompa kiteljesedéséhez."

A kiállítást 1000-1000 példányban kiadott, katalán és magyar nyelvű reprezentatív katalógus teszi teljessé és maradandóvá. Ennek lapjain a bemutatott tárgyakon kívül helyet kapnak a két ország neves kutatóinak tanulmányai is. A múzeum figyelmesen gondolt a fiatalabb látogatókra is, számukra egy felfedezőlap készült, melyen kérdések formájában - természetesen a jó válaszokat is tartalmazva - nyomon követhetik a kiállítás történeti anyagát.

A Magyar Nemzeti Múzeum színes, változatos programcsomagot állított össze a tárlat nyitva tartási idejére: előadások, koncertek, iskolai és családos programok várják a nagyközönséget. Négy szombaton éjszaka is, szerdánként pedig este 8 óráig zajlanak majd az események. A múzeum falain kívül az Örökmozgóban Filmklub indul „Szentek és Elveszettek" címmel, s a MÚZEUMOK ŐSZI ÉJSZAKÁJÁNAK sztárja is biztosan ez a kiállítás lesz november 14-én!

Lantai József